A Windowshoz hasonlóan a Linuxban is vannak rejtett fájlok, de ebben a rendszerben kicsit másképp működnek. Mint ilyen, nincs lopakodó attribútum. A fejlesztők között megállapodás született arról, hogy a fájlok neve előtt egy pont van, ami azt jelzi, hogy rejtett fájlról van szó. A rejtett általában a gyorsítótár, konfigurációs fájlok, ideiglenes alkalmazásadatok. Miután elolvasta ezt a bemutatót, tudni fogja, hogyan jelenítheti meg a rejtett fájlokat egy Linux rendszerben és a Dolphin és Nautilus fájlkezelőkben, valamint a terminálban.
A rejtett fájlok megjelenítéséhez a KDE-ben egyszerűen jelölje be a vezérlőmenüben található jelölőnégyzetet:
Ezután megjelennek, és a szokásosnál világosabbnak tűnnek:
Még egyszerűbb megoldás az Alt + pont billentyűkombináció lenyomása. Ha vissza szeretné állítani őket eredeti állapotukba, nyomja le újra az Alt + pont billentyűkombinációt, vagy jelölje be a rejtett fájlok jelölőnégyzetet a vezérlőmenüben.
A Nautilus esetében nem okozhat nehézséget, mivel nagyjából ugyanezt kell tennie.
Nyissa meg a "Nézet" menüt, és jelölje be a "Rejtett fájlok megjelenítése" jelölőnégyzetet:
Ezek itt is úgy néznek ki, mint az összes többi, csak egy ponttal a nevükben:
Ha kényelmesebb a gyorsbillentyűk használata, nyomja le a Ctrl+H billentyűkombinációt
.
A terminálban való megjelenítésükhöz az ls
nevű segédprogramot kell használni. A megfelelő fájlok megtekintéséhez át kell adnia egy opciót, például:
$ ls -a ~/
Ez az aktuális felhasználó home mappájára vonatkozik. A rejtett fájlok könnyebb megtekintéséhez adja hozzá a -l
opciót:
$ ls -la ~/
Amint látja, semmi bonyolult. Most már pontosan tudod, hogyan engedélyezheted a rejtett fájlok és mappák megtekintését Linuxban. Ez még egyszerűbb, mint a Windowsban, mivel nem kell a beállításokba menned, és minden munkát a fájlkezelőből végzel. Az is hasznos, hogy a fájlkezelő az újraindítások között megjegyzi, hogy melyik beállítást választottad, így nem kell minden alkalommal változtatnod a beállításokon.