Hogyan kell konfigurálni az útválasztást Linuxban

Az interfészen vagy útválasztón konfiguráljuk azokat az útvonalakat, amelyek szükségesek a csomagok végső célállomáshoz való eljuttatásához. Ha a számítógép feladata egy csomag elküldése a hálózatba, megnézi az útválasztási táblázatot, amely felsorolja a cél IP-címeket, valamint az otthoni hálózaton lévő azon interfészek és útválasztók címeit, amelyek el tudják küldeni a csomagot a megfelelő címre. Ha a célállomáshoz nincs útvonal megadva, akkor először az úgynevezett alapértelmezett átjárót vagy alapértelmezett útvonalat használja. Pontosan ugyanez a minta figyelhető meg az útválasztón is. Az eszköz megnézi a cél IP-címet, és ellenőrzi azt az útválasztási táblájában, majd továbbküldi. Ezután nézzük meg, hogyan lehet konkrét útvonalakat konfigurálni és új útvonalakat létrehozni egy példa segítségével.

Az útválasztási táblázat megtekintése

Mielőtt bármit is megváltoztatna, meg kell értenie, hogy milyen szabályok vannak már használatban. Erre a célra a Linux operációs rendszer több parancsot is biztosít. Ehhez használjuk a speciális route parancsot:

$ route

Így néz ki a linux útválasztási táblázata. Egyszerű információt nyújt, ami nem mindig elég a lényeg megértéséhez. Részletesebb információhoz a routel parancsot kell használnunk:

$ routel

Itt láthatjuk az IP-címet (cél), az átjáró IP-címét, a forrás IP-t, a protokollt és még a hálózati interfészt is. De van egy sokkal kényelmesebb módja is annak, hogy a linux útválasztási táblázatát az IP parancs segítségével lássuk:

$ ip route

Az előző parancs kimenetéhez hasonló eredményt látunk. Mivel a kimenet nem a legkényelmesebb formában jelenik meg, az ip route add vagy ip route del parancs argumentumaként használhatjuk az ip route add vagy ip route del parancsot. Higgye el, ez nagyon kényelmes. Így mindenhol a 192.168.1.1 lesz az alapértelmezett átjáró. Ezután beszéljünk arról, hogy mit jelent ennek a parancsnak a kimenete:

• default - alapértelmezett opció. Ennek kell lennie a cél ip-címnek vagy alhálózati maszknak;
• via 192.168.1.1.1.1 - azt jelzi, hogy melyik átjárón keresztül érhetjük el ezt a célt, nálunk ez a 192.168.1.1;
• dev enp2s0 - az a hálózati interfész, amelyen keresztül ez az átjáró elérhető lesz;
• proto static azt jelenti, hogy az útvonalat a rendszergazda állította be, kernel azt jelenti, hogy a kernel állította be;
• metric - ez az útvonal prioritása, minél kisebb az érték, annál nagyobb a prioritás.

Ezután nézzük meg, hogyan konfigurálódnak a Linux útvonalak.

Útvonalak konfigurálása

A felhasználónak továbbra is lehetősége van az útválasztó tábla konfigurálására az ip parancs segítségével. Például az alapértelmezett útvonal megváltoztatásához csak annyit kell tennie, hogy végrehajtja:

$ ip route add default via 192.168.1.1

Így bármilyen IP-címhez, például a 243.143.5.25-öshöz hozzáadhatunk egy útvonalat:

$ sudo ip route add 243.143.5.25 via 192.168.1.1

Tehát megadjuk a cél IP-címet, majd egy átjárót a helyi hálózaton, amelyen keresztül elérhetjük ezt a címet. Az egyetlen probléma az, hogy az ilyen útvonalak a számítógép első újraindításáig aktívak. Az újraindítás után automatikusan törlődnek. Ennek a hiányosságnak a kijavításához az útvonalakat hozzá kell adni a konfigurációs fájlhoz.

A Red Hat család rendszereinek például a /etc/sysconfig/network-scripts/route-ethX konfigurációs fájlja van. Minden fájl több útvonalat is leírhat, például:

GATEWAY=10.10.0.0.0.1
NETMASK=255.0.0.0.0.0.0
IPADDR=10.10.0.0.0.22

Ez a konfigurációs fájl a gateway-t használja, ez az interfész átjárója, a netmask a hálózati maszk, az ipaddr pedig az interfész ip-címe. A Debian és alapú disztribúciókban az /etc/network/interfaces fájlban lehet útvonalakat konfigurálni. Itt a route parancsot az iface szakaszhoz adjuk hozzá. Például:

up route add -net 10.10.0.0 netmask 255.0.0.0 gw 10.10.0.1

Az iface -net paranccsal megadjuk a célhálózatot, a netmask a hálózati maszk, a gw pedig az átjáró. Nincs ebben semmi bonyolult. Most már a hozzáadott útvonalak megmaradnak újraindítás után is.

Láttuk tehát, hogyan működik az útválasztás Linuxban, hogyan kell az útválasztást Linuxban konfigurálni, és miért van rá szükség.