Ebben a cikkben elmondjuk, hogy mi az a folyamat a Linux hátterében, és hogyan indítható el. Az utasítások nagyon egyszerűek és világosak.
A Linuxban a folyamatokkal való munkának 2 módja van:
A háttér üzemmódban való munka azért kényelmes, mert több paranccsal is dolgozhatsz párhuzamosan. A terminálablak mindig elérhető, hogy új parancsokat gépelhessünk bele. Már csak azt kell kitalálni, hogyan kell vele megfelelően dolgozni.
Egy backgroud parancs futtatásához (a háttérben) be kell írni a nevét, és a sor végére egy & empersand jelet kell tenni. Ezt egy szóköz után kell megadni. Például:
thisisyourcommand argument1 argument2 &
Például egy tar archívum kicsomagolását kell lefuttatnunk. Ehhez a Linuxban a parancsot használjuk:
$ tar -xf archive.tar &
[1] 3459
$
A terminál segítségével újabb parancsokat írhatunk be a terminálba, és dolgozhatunk tovább, miközben az archívum kicsomagolása a háttérben zajlik.
Menet közben láthatjuk a [1] 3459 számokat. Értsük meg, hogy mi ez és mire használják.
Az [1] a shell által a folyamathoz rendelt szám.
A 3459 a létrehozott folyamat azonosítója (PID).
Ha el tudunk indítani egy folyamatot a Linux hátterében, akkor onnan is megkaphatjuk. Ahhoz, hogy egy folyamatot kihozzunk a háttérből, az fg parancsra van szükségünk. Ha a feladatszám megadása nélkül adod meg, a rendszer alapértelmezés szerint az utoljára futó folyamatot húzza ki a háttérből.
Ahhoz, hogy egy adott feladatot kivegyél a háttérből Linuxban, egy parancsra van szükséged:
fg [1]
Ebben a példában az első parancsot vettük ki a háttérből. Meg kell adnia egy konkrét számot. A jelenleg a háttérben futó feladatok megtekintésének lehetősége is támogatott.
A parancsot kell megadni:
$ jobs
Most már tudja, hogyan futtathat egy Linux háttérfolyamatot, hogyan tekintheti meg az állapotát és hogyan változtathatja meg a prioritását.